De ne legyünk telhetetlenek, ugye. Végül is két vacsorát ettem háborítatlanul, kávéztam anélkül, hogy közben X alkalommal felpattantam volna, nyugodtan reggeliztem. Sétáltam egyedül (!), kigőzöltem az agyam és végigolvastam a délutánt. Az átaludt éjszaka nem jött össze sajnos, az idegen ágy megtette a magáét, többször is ébren voltam.

A hely megfelelt arra, amiért odamentem, de egyhamar nem mennék vissza. Majd ha elkészült az új szárny, amit most teljes gőzzel építenek (igen, hétvégén is, szerencsére a szobában nem volt zavaró), meg a szabadidőközpont a tó másik oldalán. És ha olyan lesz az éttermi személyzet, aki kicsit megerőlteti magát. Mert az, hogy én bemegyek az egyébként üres kávézóba és tíz percig senki nem kérdezi meg, hogy mit akarok, az nem színvonal. Még akkor sem, ha az illető helynek három csillaga van.

Az külön megnyugtató volt, hogy itthonról jó hangulatú "jelentéseket" kaptam, Marci jól érezte magát anyuékkal, kirándultak, palacsintát sütöttek. És Sára is jó passzban volt, a Zapja kiválóan boldogult vele. :-)

Az van, hogy megléptem. És mindenki, aki tudott a tervről, ezt kérdezte: "veled mehetek"? :) Én meg mindenkinek azt mondtam, hogy "bocs, most nem".

Elég leharcolt lehetek, mert S. már a múlt hét végén felajánlotta a kimenőt, de péntek délután ilyet szervezni elég irracionális (így is nehezen találtam helyet...), szóval toltunk rajta egy hetet. Végig azon paráztam, hogy szokás szerint Murphy keze beteszi a lábát és valaki beteg lesz, vagy mittudomén. De kivételesen nem, eddig legalábbis.

Marcit anyuékhoz vittem, S. vállalta Sárát.

És most egy wellnesshotelben vagyok, biztonságos távolságra otthonról (60 km). A szoba pici, de csendesnek tűnik (remélem, az a kisgyerek, aki az előbb a folyosón visított, éjjel aludni fog...), tiszta. A többi részt még nem láttam, úgyhogy később referálok... :-)

Hozzávaló:

30 dkg liszt

25 dkg cukor

15 dkg vaj vagy margarin

1,5 dl tej

4 tojás

1 zacskó sütőpor

2 kávéskanál kakaó (sötét)

1 c s vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

ízlés szerint fahéj

a tálaláshoz pikáns lekvár

Elkészítés: A 4 tojás sárgáját 25 dkg cukorral és 15 dkg puha vajjal habosra keverjük, hozzászitáljuk a 30 dkg lisztet, amelyben előzőleg elkevertük a  sütőport, majd a tejet. Végül beleforgatjuk a tojások felvert habját.

Egy tepsit kivajazunk és lisztezünk, belesimítjuk a fele tésztát. A maradék tésztába belekeverjük a kakaót és ráterítjük a tepsiben lévő adagra. Előmelegített sütőben 180 fokon kb. 30 perc alatt készre sütjük.

Tipp: Tálaláskor  szórjuk meg porcukorral és adjunk mellé pikáns lekvárt: pl. ribizli, barack, meggy. Sütés előtt szórhatunk rá lisztbe forgatott, kimagozott meggyet.

Südve megjegyzése: én evőkanállal adagoltam a tésztát, egymás mellé, egy világos, egy kakaós, nem vízszintesen. És beleforgattam a tésztába a meggyet, mielőtt a tojáshab belekerült volna. Kisméretű tepsihez való mennyiség!

Egy nagyon öreg házaspár lakik felettünk, mindketten 80 + évesek. Éjjel sokáig bömböltetik a tévét, 11-kor még húzkodják a székeket a kövön, és más finomságok. Eddig egyszer mentem fel szólni (két-három éve laknak itt), amikor vasárnap délután parkettázták a nappalijukat (konstans kopogás).

Ma reggel ötkor arra ébredtem, hogy megint tologatják a székeket... Reggel ötkor, basszus. Persze muszáj volt felkelnem, klotyó, meg inni valamit, hát látom ám, hogy a néni már megy is valahová a kis szatyrával. De hová a búsba??? Nem nagyon tudok ennyire korán nyitó boltot... meg egyébként is, minek??? Na mindegy, ez nem az én dolgom.

Viszont erősen gondolkodom rajta, hogy veszek bútorlábra ragasztható filc alátétet (mint ahogy nálunk is van a székeken és az étkezőasztalon is...), és felviszem nekik ajándékba...

Na, kellett ez nekem? Sütöttem fánkot pénteken is. Szombatra megint négy-öt darab maradt. Erre Marci ma este határozottan követelte, hogy márpedig álljak neki fánkot sütni. :-O De ha nem ma, akkor holnap feltétlenül... ááááá.

Tegnap vége lett a nevtanos iskolaelőkészítőnek. Marci a nevtan szerint (és az ovi szerint) is iskolaérett. Két megjegyzése volt az előkészítőt vezető hölgynek:

- Marci gyors, tanító legyen a talpán, aki elég feladatot tud neki adni

- ha nem ő az első, azt kudarcként éli meg és puffog, valahogy el kéne fogadtatni vele, hogy nem lehet mindig mindenben első.

Egyelőre további fejlesztést, terápiát, akármit nem látnak szükségesnek, természetesen bármikor visszamehetünk, ha szükség van rájuk.

Holnap farsang az oviban.

S. ma itthon hagyta a telefonját, Csillaghegyről jött érte vissza. Majd az ajtóban felejtette a kulcsát, én vettem ki, mikor Sárával tornára mentünk... :-O

Én állandóan elfelejtem, hogy mit is akartam csinálni.

Sára pedig sztrájkol, tornán sír, mondhatni hisztizik, öklendezik, ellenkezik. Amúgy nincs problémája, az autóban már vigyorog...

Pedig megfogadtam, hogy nem, deeee ezt most nem állom meg szó nélkül. Aszondja, az LMP és az MSZP kivonult a parlamentből, nem vesznek részt az alkotmányozásban.

Na, akkor kedves kivonuló képviselők, tessenek szívesek lenni akkor ezekre a napokra a képviselői juttatásokról is lemondani, ebben az időszakban ugyanis nem azt csinálják, amiért oda ültették őket.

Mert még ha nem is értenek egyet, akkor is kutya kötelességük lenne ott ülni, sőt, kifejteni az ellenvéleményét még akkor is, ha tök felesleges.

Egyébként ugyanez vonatkozik mindenkire, én visszamenőleg is bevezetném. Aki nem volt ott, az pénzt sem kap, pont, vége.

Hogy én mit gondolok erről az alkotmányozásról, azt inkább megtartom magamnak.

hát nem ez volt a világ legjobb napja, az már biztos. Sára reggel már nem jól ébredt, nyűgösködött, Timinél öklendezésig hisztizett a torna miatt, 11-kor már le kellett fektetni aludni. Délután volt egy jobb periódus, estére persze már megint elfáradt, hattól folyamatosan ment a vinnyogás...

Hatalmas a különbség, Marcinál ilyenkor túlélésre játszottam, tudtam, másnapra minden rendben lesz, csak rossz napja van, Sáránál egész nap gyomoridegem volt / van, gyanítom, éjszaka is lesz, mert hát mi van, ha ez valamit jelez?? Amúgy is "rettentően" kipihent vagyok, még pont ez kellett.

Hogy némileg normálisnak érezzem magam, délután - életemben először - nekiálltam fánkot sütni. Marci gyilkolt érte napok óta, hát most kapott. Magam sem gondoltam volna, hogy ez elsőre ilyen jól sikerülhet (csak egy kicsit kicsik lettek, a legnagyobb pogácsaszaggatóm is pici ehhez...):

Most pakoltam el a maradék négy darabot... :-D

Index cikk: A lengyeleknél nem jött be a részmunkaidő. A tényt rögzíti, de arról egy szó sincs, hogy miért? Én az okokra is nagyon kíváncsi lennék... (valamint rettentően szeretném, ha itthon sem tekintenének erre úgy, mint a sátán találmányára...)

Sára nem és nem alszik éjjel. Most épp ötször kellett hozzá felkelni, ha jól számoltam. Van, hogy már fel sem ébredek, ilyenkor S. megy, múlt éjjel ő volt annyira kiütve, hogy nem hallotta a gyereket.

És ma délután sem aludt el, helyette inkább a fele ebédjét küldte vissza merő szórakozásból az ágyba...pedig délben Beánál már hűű, de álmosnak mutatta magát...

Nem értem, nem beteg, a fogai kint vannak, mi a frász van vele, miért alszik ennyire rosszul???

Marci meg örömmel újságolja nekem, hogy az oviban ő aludt a legtovább délután, hát hurrá. Itthon több mint két éve nem hajlandó a délutáni alvásra, ott miért? És így, hogy ott kipiheni magát, este nem lehet őt lelőni, még este 10-kor is az idegeinken táncol.

Kimerültem.

Bea ma - nála - új gyakorlatként a négykézlábazást gyakorolta Sárával. Azt mondta, január elején abszolút nem gondolta volna, hogy ezt ilyen hamar beemeli a sorba, de úgy látja, simán emelheti a tétet a gyereknél. Yessss....

És Sára 9200 gr, ennyi még sosem volt. Örülünk. :-)

Ezt a napsütést és a madárcsicsert most már megtarthatnánk.

Néha fáj az egyedüllét hiánya.

Harminchét. És a ház végénél kinyílt a hóvirág. :-)

Pedofil pap, szatírok az utcán, facebook-on ribancozó tanár - képviselő. És valószínűleg ez csak a jéghegy csúcsa. Hogy engedjük ki őket így, a "nagyvilágba"?

Nem tudom, mi történt Sára híresen jó alvókájával, ő volt az a gyerek, akit este letettünk, reggelig nem hallottunk felőle - kivéve betegségek, shuntös rosszullétek. Most meg hetek óta nem aludt át egy éjszakát sem, az utóbbi héten már 8-10 alkalommal is át kell hozzá menni. Hason alszik el, de folyton visszafordul, aztán meg nyüsszög. Ha nem fordítjuk át, akkor üvölt. Ettől persze hamar elfáradt, ma pl. már Beánál el akart aludni torna helyett. A szülői testület pedig mosott szar, nem csoda, hogy S. egyre összetörtebb, és én sem tudok meggyógyulni már második hete.

"Selmeczi Gabriella szerint óriási siker, hogy a nyugdíjvédelmi program keretében a magán-nyugdíjpénztári tagok 96,8 százaléka választotta az állami nyugdíjrendszert." (Teljes cikk)

Meg az anyátok picsája, az. Választották, persze. :-(