« Időutazás   Elmaradt, pedig fontos! »
10-02-03 11:48 - írta sudve
14 komment

Nem tudom, milyen kevéssé ön-, és közveszélyes módját találjam meg a bennem dúló harag levezetésének... talán ha falhoz vagdoshatnék egy 12 személyes étkészletet, vagy ajtókat vágnék be, hogy törjön az üveg, vagy valami... legalább volna itthon egy boxzsák... (tervezünk Marcinak beszerezni ilyet, lehet, még nekem is jó lesz...)

Szóval voltunk a Heim Pálban. Alvásvizsgálat holnap este (király!). Péntek reggel jöhetünk is haza, az eredményekkel fel fognak hívni.

Fül-, és torokkukkantás, ct lelet megnézése, gyerek szuszogásának meghallgatása után: "anyuka, azokat az orrmandulákat onnan mindenképpen ki kell venni!!" ... Úgyhogy egyből műtéti előjegyzést is kaptunk, sajnos csak március közepére, azzal a kitétellel, hogy ha valaki megbetegszik és emiatt nem műthető, akkor behívnak minket. A műtét egy endoszkópos vizsgálattal fog kezdődni, ami arra irányul, hogy Sára garatizmainak állapotát felmérjék, ugyanis lehet, hogy a hipotónia azokra is kiterjed, úgyhogy a műtéttől függetlenül elképzelhető, hogy egy ideig C-pap-pal fog aludni (doktornő szerint akkorák az orrmandulák, hogy ebben a szituban még a C-pap sem tudná átnyomni a levegőt rendesen.)

Na, ki akar mondani valamit? :-O

Hívtam anyámat, gondoltam, beszámolok róla, hogy mit végeztünk, aztán mesélem neki, hogy mit mondtak Marciról tegnap, hogy csoportos foglalkozásokra van szüksége. Erre ő: "meg egy ép családra"... ezen a ponton elköszöntem és letettem a telefont. Mert ezt minden egyes kibaszott alkalommal megjegyzi...

Épp ő... aki hónapokra rábízott engem ötévesen a nagyszüleimre, mert a bátyám kórházban volt egy nagyon súlyos baleset miatt, plusz épült a házunk... nem, nem hibáztatom őket, hazavittek, amikor lehetett, de akkor is... amúgy meg, majd ha alkoholisták leszünk, vagy drogosok, ha verjük a gyerekeket vagy elválunk, na akkor lehet azt mondani, hogy nem vagyunk ép család... nem vagyunk tökéletesek, biztos lehetne sok mindent sokkal jobban csinálni, de ettől még nem lettünk működésképtelenek. Ő meg úgy csinál, mintha Marcival Sára előtt nem lettek volna problémák (voltak), mintha az egészről a Sára körüli gondok tehetnének, meg mi, hogy nem tudjuk jobban megoldani a helyzetet. Kurva dühös vagyok. És tudom, hogy nem fogja érteni, hogy mi bajom van.

Eddig 14 komment érkezett ()

  • 1.  Panni
    2010. 02. 03. 12:05

    Nagyon sajnálom :-( Sári mandulájával pedig sejthető volt, h ez lesz...
    Kitartás! Tudom, könnyű mondani...

  • 2.  lurcsi78
    2010. 02. 03. 12:08

    Abszolút megértelek. De lagalább meglesz a mandulaműtét, nálunk minkét gyereknél jelentős javulást eredményezett!!!És talán Sárika kap majd rendesen levegőt.
    Iszonyú rossz érzés lehet, hogy a saját anyukád mond ilyeneket, ez nem fair. Te megteszel mindent, amit tudsz, én azt is csodálom, hogy még bírod idegekkel. És tudom, hogy hiába mondom, hogy ne vedd figyelembe, mert nem lehet....
    L.

  • 3.  almirena
    2010. 02. 03. 12:18

    Szerintem fantasztikusan csinálod. Meg lehetne mintázni rólad a lelkiismeretesség szobrát :))..

  • 4.  csandy
    2010. 02. 03. 12:31

    Sajnálom. Elhiszem hogy dühös vagy. Nehéz, hogy pont az édesanyád mondja ezt.
    Ember feletti amit véghezvisztek a két gyerkőccel.
    Ezt nem látja?
    Sok ember már feladta volna, persze hál istennek sok ugyan úgy küzd, ahogy Ti!
    Törj össze egy tányért nyugodtan, a box zsák is jó ötlet.
    Te is ember vagy, elszakad a cérna...sokszor nálam is!
    Utána jön a lelkiismeret furdalás persze.
    De ez is ugyan úgy emberi mint a düh!

  • 5.  wildshyccu
    2010. 02. 03. 16:37

    Ő, csak bekukkantottam, de pont a lelkivilágomra találtam rá...Jobb is, hogy kiadod a dühödet, nálunk is anya-káosz helyzet van, és sokszor verném falba a fejem kínomban...
    Átérzem, amit érzel, még így is, hogy nem ismerlek...

  • 6.  Viv
    2010. 02. 03. 17:07

    Beszéljek anyukáddal? :)

  • 7.  Csibe
    2010. 02. 03. 17:35

    röviden: mi nem beszélünk anyámékkal tavaly nyár óta. az okokat a fentiek ismeretében nem kell ecsetelnem, Dettó.
    szörnyű dolog az embernek a saját anyjával összeveszni, de én így döntöttem, mert már lassan a Gáborral való kapcsolaunk rovására ment az okoskodás (többek között).

    megértelek.

  • 8.  sudve
    2010. 02. 03. 17:43

    Viv, szerintem felesleges...

    Csibe, tudom, emlékszem, h. mesélted.

    Alapjában véve egyébként nem vagyunk rosszban (már, kamaszkoromban nagyon sokat harcoltunk), csak hajlamos néha túlzásba vinni az okoskodást meg a drámajátékot. Nem beszéltünk délelőtt óta, holnap S. viszi ki Marcit - le volt boltolva régen, pénteken oviszünet -, kíváncsi vagyok, hogy tesz-e bármi megjegyzést.

    Általában jól szoktam bírni a dolgait, most kicsit túlfeszített vagyok idegileg, gyakorlatilag a reflux-műtét óta nem aludtunk át egy éjszakát sem ébredés nélkül, plusz ez a kálvária-járás, asszem kicsit kikészültem. Lehet, hogy ideje lenne megint elkezdeni a citromfű teát. :-)

  • 9.  Dinus25
    2010. 02. 04. 9:42

    Szia!

    Szerintem ne a saját fejed verd a falba, hanem a kedves gyerekklinikás doktornőjét, aki szerint nem kell kivenni a mandulát.:( Katasztrófa ez az orvoslás.
    Eddig nekem csak pozitív tapasztalataim voltak a gyerek orvosokkal, de ezek szerint szerencsénk volt.
    Anyukák mindig tudnak okoskodni, sopánkodni a semmin.
    Próbálj meg egy kicsit lazítani. Elmenni sétálni egyedül egy kicsit vagy nézelődni. Új ingereket kapni.
    A holnaphoz sok erőt.Benedek doktornő szimpi volt legalább?
    Nekem elég tárgyilagosnak és határozottnak tűnt.

  • 10.  Csibe
    2010. 02. 04. 14:17

    nekem ez szokott segíteni nagyon:
    drlenkei.hu/component/page,shop.product_details/flypage,shop.flypage_lenkei/product_id,108/category_id,20/manufacturer_id,0/option,com_virtuemart/Itemid,107/

  • 11.  sudve
    2010. 02. 04. 14:35

    Dinus, igen, első találkozásra nagyon szimpatikus volt a doktornő, csak én már nem merek semmi ilyesmit leírni, mert annyit csalódtunk már... :-( A mai nap meg talán még nem lesz gáz, a kérdés, hogy hogyan fog a Sára a sok madzaggal hanyatt aludni, mert hasonalvós...

  • 12.  eszter
    2010. 02. 05. 13:26

    ó, nagyon sajnlom..

    Biztos vagyok benne amúgy, hogy ha hasonló helyzetben lennénk, én is simán kapnék ilyeneket (így is kapok a magunk szintjén - anyutól és mamától is egyszerre..

    Hiába próbáltam szépen elmondani, hogy nekem ez rosszul esik, most miért izélgetnek, mikor csak annyi a vége, hogy szarul érzem magam, de nem értik, mi a bajom.

    Szerintük rosszul viselem a kritikát és cdsak segíteni akrnak, mert ki mondaná meg, ha ők nem..

    Persze az ő szempontjukból igazuk van, ezt is tudom..

    De mikor elkezdik, akkor általában kissé indulatosan visszavágok, aztán ynelek egyet, udvariasan elköszönök, hogy bocs, dolgom van, majd visszahívom..

    PErsze azóta időről időre megkapom, hogy mennyire nem tűröm a kritikát, és ki akarom őket zárni a gyereknevelésből.

    Legutóbb akkor vesztem össze mindkettőjükkel, mikor most kórházban voltunk a kiszáradással: mindketten siettek felhívni a legdurvább vénaszakadós-lefogós-ordítós napunkon, hogy naugye, hogy keveset adok inni annak a gyereknek, ők már ezt hányszor mondták, én meg sosem hallgatok rájuk (nem adok neki keveset inni, azért száradt ki, mert kiöklendezett minden kortyot, falatot két napig, maximum megfulladt volna, ha tovább erőltetem..).

    Arra, hogy az ilyen jellegű következtetéseket pár órák alapján vonják le, már ki sem térek..

    De mégis: anyukád jót akar, és Te még mindig az ő kislánya vagy: mikor most nagyon összevesztem anuyval, azért elgondolkodtató dolgot mondott, hogy ha én szenvedek a gyerek miatt, a tehetetlenségtől, meg hogy szenved, akkor abba gondoljak bele, hogy én az ő kislánya vagyok most is, ugyanígy szenved csak a baba mellett még miattam is, és százszor olyan tehetetlen.

    Szóval ez végülis igaz, nem kevésbé rossz neki, csak mert én vagyok az anyukája, mert ő meg az enyém..

    Azóta türelmesebb vagyok.. (ő meg szelídebben kommunikál - hozzáteszem, nálunk azért Csibéékhez hasonló dolgok sosem voltak, és amúgy 98%ban nagyon jól kijövünk)

  • 13.  sudve
    2010. 02. 05. 14:24

    eszter, persze, megértem én őket is (anyáinkat), de hát a jó fenébe, mi küzdünk a picikkel napról napra, lehet, hogy nekik kéne tapintatosabbnak lenniük... mindegy, felhívott, megbeszéltük.

  • 14.  eszter
    2010. 02. 05. 14:34

    Igen, valahogy kiveszik a tapintat a korral az emberekből..

    Az én 100%ig úrinő nagymamám néha olynaokat mond újabban, hogy csak lesek..

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.