Először is, picsába má'n ezzel a hóval, hát kinek hiányzott ez március közepén?? Tiszta depressziós lettem tőle, pedig tudtam előre, hogy ez lesz, hallottam az előrejelzést. Mégsem dobott fel a negyedórás autótakarítás valahogy... Napsütést akarok és konstans húsz fokot, én ettől lennék boldog. :-)

Voltunk délelőtt az önkormányzatnál, sikerült elintézni a parkolókártyát, ha el nem lopják / hagyjuk, akkor legközelebb jövő februárban kell ezzel foglalkozni.

És ha már ott voltunk, beadtam a közgyógyhoz is a papírokat, azt ígérték, egy hónap. Külön kíváncsi leszek az egyéni gyógyszerkeret megítélésére. Azt már tudjuk, hogy az Infatrinit nem lehet közgyógyra kérni, csak méltányossági támogatással. Ahhoz viszont annyiféle papírt kell beadni (gyakorlatilag komplett kórtörténet + vagyonbevallás), hogy mire kész lennénk, és elbírálnák, már nem is azt enné Sári... (kórház után újra elolvassuk az ügyleírást, és átgondoljuk.)

Most már csak pakolnom kell, és Marci ünneplőjét előkészíteni holnapra.

Update: összepakoltam, előkészítettem. Most már csak Sára kajás dolgait kell reggel táskába tenni, és mehet a menet. Legkésőbb negyed hétkor indulás, tekintettel a hóra és a reggeli forgalomra.

Többféle forgatókönyv van, valószínűségi sorrendben:

Realista: műtét után ITO, a jóslatok szerint 24 óra, ez esetben én este hazajövök.

Mérsékelten optimista: műtét után pár óra ITO, utána normál osztály, akkor nem jövök haza.

Idealista: műtét után normál osztály, ekkor sem jövök haza.

Naív idealista: szombaton mindketten hazajövünk... :-)

... bárcsak hinnék bárkiben, bármiben, akármilyen felsőbb hatalomban, most biztos szépen kérném, hogy intézze már el nekünk a sikeres pénteki műtétet... hogy Sára végre normálisan tudjon lélegezni, hogy alvás helyett ne a küzdéssel foglalkozzon, hogy ne köhögjön állandóan a nyitott szájjal való létezéstől...

Így csak reménykedem, hogy simán megússzuk az újabb műtétet, és hogy nem hiába küldjük megint kés alá ezt a pici lányt...

Természetesen a lányom. Tegnap a vérvételkor egy kicsit ugyan ráncolta a homlokát, egyébként meg se nyikkant.

Vettem körömrágásról leszoktató ecsetelőt. Itt van már pár hete, mert megkóstoltam, kibökött csípős, úgyhogy nem volt szívem rákenni Sára ujjaira. Most, hogy a nyakunkon a műtét, és jó eséllyel nem lesz szabad neki a kedvenc tevékenységét űznie, hát kipróbáltam. Első ízlelésnél fintorog, a másodiknál is egy kicsit, majd boldogan szopja tovább az ujját... én lányom, bírja az erőset... :-O

Kicsit sűrű ez a hét, ma a Pető után a nevtanban volt jelenésem, szülőin, jövő héten indul Marcinak a csoport újra.

Holnap meg Timi, aztán elő kell készítenem Marci ünneplős ruháját péntekre, meg kokárdát, lassan össze kell rakni a mi kórházi cuccunkat (egy egynapos csomagot az ITO-ra, és külön a többit, ha netán tovább húzódik a kórházi tartózkodás), és még a rovarirtók is jönnek.

... a mai reggel ugyanúgy kezdődött, ahogy a tegnapi befejeződött, Sára hányásával. Mivel az utóbbi időben ritkán fordult ez elő, nagyon megvisel, amikor mégis. És mindig a köhögés... na mindegy. Helyrehoztuk a problémát, aztán nagy bátran elindultunk a Heim Pálba, hogy letudjuk a műtét előtti kötelező köröket.

Hát, a rendelőintézetben uralkodó állapotokat nem részletezem... azért azt valaki elárulhatná, hogy miért ugyanazon a folyosón kell várakozni az orr-fül-gége, a kardiológiai-, a bőrgyógyászati betegeknek és azoknak, akik laborba mennek... :-( A jelen lévő létszámhoz képest viszonylag hamar készen lettünk, és a Sárán elkövetett erőszakos itatásnak, meg a laborosok tapasztalatának köszönhetően elsőre sikerült a vérvétel.

Utána aneszteziológiai ambulancia, részletes kérdéssor az asszisztensnél, részletes kikérdezés a doktornőnél.

Délre végeztünk, irány haza. Sára kb. 40 ml kaja elfogyasztása után elaludt, úgyhogy le is tettem. Pont kész lettem a saját ebédemmel (nagyjából 30 perc), amikor sírva ébredt, iszonyatos pukisorozatokat eregetett, és bizony keservesen sírt egész addig, amíg nem sikerült teleraknia a pelenkáját... :-( Pedig most nem volt székrekedése, fogalmam sincs, mi okozhatta a szélgörcseit. :-( Olyan ritkán sír, hogy mindig megrémülök tőle, hogy valami komoly baja van... :-(

És hát jól meg is kaptam a magamét... aneszt-ambulancia, asszisztens kérdezi, hogy egyedüli gyerek-e Sára. Mondom Marcit, jön a "kötelező" kérdés: És ugye ő egészséges? A megszokott válaszom: persze, igen.

Mire a hölgy:

"De ahogy anyukát elnézem, maga már nem sokáig lesz egészséges..." Kösz-szép. Elég szarul nézhetek ki... :-S

Ha addig Sára nem betegszik meg, akkor jelenés péntek reggel 7-7.30 között, elvileg ő lesz az első, akit aznap műtenek.

Nem vagyok reklámszakember, vagy médiakritikus, de elmegy a Pannon a jó fenébe, amikor a reklámjában azt a szöveget adja egy kisgyerek szájába, miszerint: apukám egy hős, mert akár internetezhetne is naphosszat, de ő inkább elvisz engem a játszóházba. Vagy valami hasonló. Na, többek között ezért is születhetnek annyira rém ostoba cikkek, mint ez itt.

Csütörtökön Marci lelépett az apjától. :-( Oviból indultak pénzt kivenni az automatához, M. előreszaladt, és eltűnt. Aztán nem találta az apját, és hazajött. Ez gyönyörű, csak éppen át kellett jöjjön az úttesten... Mint kiderült, ő tényleg elment az automatához, a bibi csak az volt, hogy ahhoz, ahol velem szokott pénzt kivenni, S.-nek meg másik banknál van számlája...

Pici kora óta arra treníroztuk, hogy egyrészt nem rohanhat el tőlünk, úgy, hogy ne lássuk, merre van, másrészt tilos egyedül úttesten átmenni (ez annyiban enyhült, hogy most már nem muszáj megfognia a kezünket, de mellettünk kell jönnie). És ez most már a harmadik ilyen húzása volt egy éven belül, egyszer szintén S-t hagyta ott, egyszer anyukámtól szaladt el.

Nagyon-nagyon leszidtuk, milliomodjára is elmagyaráztuk, hogy ezt miért nem szabad, és aznap estére - a vacsora kivételével - szobafogságot kapott. Nem tudom, mit tehetnénk még... ?

Tegnap megkaptuk az új igazolást a parkolókártyához, új diagnózissal, remélem, ez már meg fog felelni az önkormányzatnak.

Szintén tegnap történt, hogy a Vakodában megnézte Sárát egy szomatopedagógus.

Véleménye szerint most ne kezdjünk bele semmi újba, várjuk meg, hogy mit hoz a műtét és mennyit erősödik, fejlődik Sára a nyáron, ősszel pedig újra összeülünk. Mert szerinte ugyan látszik rajta a hipotónia, naná, de nem hozza pl. a tipikus hipotón szenzomotoros reakciókat (mondjuk ha kibillientik az egyensúlyából, akkor nem esik pánikba, hanem igyekszik kitámasztani), nem tiltakozik a hintázós dolgok ellen, és ez az eddigi sok-sok munkának köszönhető. Szóval csak haladjunk tovább ezen az úton. Ha sikerül nyáron megszerettetni Sárával a vizet, akkor ősszel szívesen lát minket pl. az uszodában, vagy ha nem megy, akkor szárazföldi gyakorlatokat ad, ha kell.

Elmondta még, hogy a szakma szabályai szerint öt éves kor alatt nem illik diagnózist mondani egy gyerek mentális képességeiről... és nagyon megdicsérte Sára mosolygósságát, a kiegyensúlyozottságát, az érdeklődését (figyelem, követés) és a finommotorikáját (fogás).

Közeledik a műtét napja, azért most már kezdek pánikolni. :-( Éjjel pl. azt álmodtam, hogy bezártak a diliházba, de valamiért Sára is ott volt, és nem tudtam rá vigyázni, leesett valahonnan, megsérült, ezért elvették tőlem. Erre ébredtem, borzalmas volt... :-((

Viszont megszületett az unokatesóm kislánya, jó késői baba, Á. idősebb nálam 2 évvel, de szerencsére minden rendben ment, jól vannak, úgyhogy örülünk. :-)

Az önkormányzatnál a gk. adómentességhez és a parkoló kártya igényléséhez ugyanazt az igazolást (I. fokú orvosi szakvélemény) kell benyújtani. Az adócsoport simán elfogadta, megadták a mentességet, mi több, a tavaly befizetett adót is visszakapom.

A parkolókártyához nem jó az igazolás, mert ugyan rajta van, hogy Sára nem járóképes, nem terhelhető és nem tud közlekedni (vagyis rögtön 9 pontja van a szükséges hétből), de a diagnózis nem mozgásszervi megbetegedést takar, a háziorvos ugyanis az elzáródásos hidrocephalust jelölte meg (plusz félrehúzott egy vonalat, most az van a papíron, hogy csak mentővel szállítható a gyerek, emiatt amúgy is javíttatni kell az igazolást).

Sárának kimondott mozgásszervi diagnózisa "csak" a mozgásvizsgáló bizottságtól van, a generalizált hipotónia, most kijavíttatom az igazoláson erre a diagnózist (felhívták a figyelmemet, hogy feltétlenül írassam rá magyarul is...), aztán remélem, hogy jövő héten ezt is el tudjuk intézni. Csütörtökre kaptunk időpontot, egy nappal a műtét előttre, de mindegy, inkább legyünk túl rajta, műtét után ki tudja, mennyire leszünk mozgásképesek.

Hajnali négykor Sára azt mondta: "hehehe, hihihihi", szóval jól szórakozott azon, hogy

a./ sikerült a hasáról a hátára fordulnia,

b./ keresztbefordult az ágyban

c./ belegabalyodott a takarójába...

Kétség kívül tök ügyes, csak alig tudtam visszaaludni. Negyed hétkor meg Marci ordított az arcomba fél centiről, miszerint: "Jóóóóóreggeeeeelt!! Vége a lustálkodásnak!!" Anyád.

Sára meg fél 11-kor már nagyon ásítozott, az utolsó 10 perc alól Kriszti fel is mentette. Ennek ellenére még ébren kihúzta, hogy hazajöttünk (fél óra), megebédelt, és csak utána aludt el... (a postást majdnem lenyakaztam, olyan szinten verte az ajtót, azt hittem kiszakad a helyéről...)

Kérdés: sikerült addig tökölnünk a súlyadó-mentességi kérelemmel (még a háziorvosnál van az igazolás kitöltésre), hogy közben megkaptam a határozatot, hogy meddig és mit kell befizetnem. Ha mondjuk jövő héten adom be a kérelmet, az vajon fellebbezésnek számít?? Mert jól ki van ez találva, a fellebbezés illetéke megegyezik az adóm harmadával...

Update:az adókérdés megoldódni látszik, most a változatosság kedvéért az Infatrinivel van baj, mert "nincs benne a gépben", csak tudnám, hogy a patika hogy tudta megrendelni, immár a  harmadik kartonnal fogyasztjuk, ehh. Lesz még pár köröm ebből, már látom...

Megvan a szerdai lelet: a délelőtti vizsgálat során 2 alkalommal volt reflux-tevékenység. A délutáni vizsgálat szerint a gyomorürülés 25 perc alatt 30%. A doktornő szerint egyelőre ne csináljunk semmit, várjuk ki az orrmandula műtétet, a lábadozást, utána újratárgyaljuk a dolgokat (prokinetikum lehet a következő lépés, ez a gyomorürülést segítené).

Az OITI-ban meg február közepe óta nem bírnak CT időpontot adni, gépcsere miatt... (azt nem tudom, hogy ha beesik valaki, hogy rosszul van a gyerek / felnőtt, azt MR-re küldik CT helyett? vagy más kórházba?)

Tegnap elolvasgattam néhány receptet a neten, aztán ma összehoztam belőle a saját ebédünket. :-) Lopkovic egy kicsit innen, egy kicsit onnan, és amonnan.

Hozzávalók:

- kb. 40 dkg csirkemell

- 1 csomag wok kínai zöldségkeverék

- 4-5 gerezd fokhagyma

- szeletelt mandula

- 1 tojás fehérje

- 2 ek kukoricaliszt

- 2 ek szójaszósz

- 2 ek fehérbor

- 1 ek cukor

- só, szecsuáni fűszerkeverék (gyömbér, koriander, cayenne-i bors, vöröshagyma, fokhagyma), őrölt chili

Pác: a tojásfehérjét sóval, 1 ek kukoricaliszttel és a szecsuáni fűszerkeverékkel felvertem, a felkockázott húst beleforgattam és fél órát a hűtőben pihentettem.

Először a mandulát a még száraz serpenyőben (sajnos wok nincs) megpirítottam, aztán egy kistálban félre tettem.

Ugyanebben a serpenyőben kicsi olajat forrósítottam, beledobtam a fél gerezdekre vágott fokhagymát, egy perc alatt megpirítottam, aztán kiszedtem.

Az olajon a bepácolt húst fehéredésig sütöttem, hozzátettem a zöldségkeveréket, megszórtam még chilivel, és a vizet mindig pótolva, fedő alatt puhára pároltam az egészet.

Hozzáöntöttem a "felöntő levet": kb. 1 dl víz, a 2 ek. szójaszósz, 2 ek fehérbor, 1 ek cukor és 1 ek kukoricaliszt keverékével, visszadobtam a pirított fokhagymagerezdeket, összeforraltam, majd hozzáöntöttem még 2,5 dl vizet, ezt is hagytam rotyogni egy kicsit, megszórtam a pirított mandulával és elzártam. Rizzsel tálaltam.

Ez így meglehetősen fűszeres, csípős, aki nem szereti / bírja, az ne tegyen hozzá pluszba chilit. Mi szeretjük, ha csípős, nem égetett azért, nekünk pont jó volt. :-) (Marci persze nem ezt kapta, ő halrudacskákat kért inkább.)

Senki nem tudja úgy kihozni a sodrából az én amúgy békés természetű, ámde rohadtul makacs férjemet, mint a roppant lobbanékony és rohadtul makacs fiam. :-(

Délutáni életkép: ők ketten a nappaliban, megkértem, hogy amíg én Sárit etetem, nyomják le az orrspray-infralámpa-orrszívás-cseppek kört, haladjunk. Két percen belül S. ordít Marcival, Marci visszaordít. Ettől Sára annyira sírni kezdett, hogy alig tudtam megnyugtatni, és még tíz perc múlva is hüppögött - evés helyett.

Úgyhogy átmentem a másik szobába, és közöltem a két fafejű pasassal, hogy aki még egyszer így megijeszti a kicsit, az szedheti a holmiját és mehet a híd alá...

Momentán Marci a szobájában, S. a nappaliban higgad, én meg beköltöztem Sára szobájába a laptoppal.

Egyszerűen nem hiszem el, hogy ők ketten alig-alig tudnak együttműködni bármiben, ami nem házon kívüli program. Merthogy a kirándulásokon meglepően jól kijönnek egymással, itthon viszont használhatatlanok. :-(

Marci jobb füle tiszta, a balban van még valami kis izé, a tüdeje tiszta, kaptunk egy biankó igazolást is (úgysem visszük, ha nincs jól). Viszont marhára unja magát itthon, ennek megfelelően tombol.

Ma hívtak a nevtanból, március közepén indul az új csoport.

(A mai napban az a jó, hogy mindjárt vége. Semmi, semmi, csak reggel héttől este kilencig nem volt egyben 5 perc csend a lakásban. Marci köhög, viszont nem akar felszakadni a váladék, kicsit aggódom, ő az a fajta, akinek legkésőbb a második napon ömlik a zöld az orrából, most nem, pedig infrázom, fülcsepp, orrcsepp, sterimar, salvus vizes párásítás, minden van. Holnap megyünk vissza az orvoshoz.)

Kaptam egy hírlevelet, a Hunguest Hotelét. Azt mondja:

(...) A HUNGUEST Hotels Zrt. az alábbi konkrét intézkedéseket hozta meg a esélyegyenlőség érvényesülése érdekében:

(...)

- Felújításaink, beruházásaink során nem csökken az akadálymentesített épületek száma,

(...)

WTF??? Nem csökken? Nem mondod?? Hanem?

Ha ez megy az idegenforgalomban, ami elvileg profitorientált, akkor miért csodálkozom, hogy a Radiológiai Klinikán 15+5 lépcsőn fel kell cipelni a babakocsit (azt nem tudom, hogy mondjuk egy kerekesszékes hogy a fenébe jut be oda, ha nincs kísérője... sehogy.)? És ez csak egy a milliónyi példából, amit bármelyikünk egy percen belül simán fel tudna sorolni...

Marci köhögése átlépte a toleranciaszintünket, úgyhogy ő ovi helyett ma orvoshoz ment a Zapjával, fülében is van trutyi, úgyhogy fülcsepp, orrcsepp, köptető, stb., stb., pénteken kell visszavinni. Szerencsére S. tudott intézni egy szabadnapot, holnapra és péntekre meg már ideszerveztem aput, hogy Sárát el tudjam vinni a fejlesztésekre.

Sára és én meg nekiindultunk az izotópos vizsgálatnak, jól elkéstünk a forgalom miatt, áááá. Mondjuk örültem volna, ha a gasztrón előre közlik, hogy a vizsgálat két részből áll, reggel kellett megennie Sárának az izotóppal jelölt pudingot, ekkor készült egy dinamikus felvétel (jó hosszú, szerintem volt vagy húsz perc), fél kettőre meg vissza kellett menni megnézetni, hogy mennyire ürült ki a gyomrából.

Na mindegy, a kettő között átvágtáztunk a gyerekklinikára, konzultálni a gasztrós orvossal (kellett recept, meg szakorvosi javaslat a közgyógyhoz), és majdnem elmentünk meglátogatni Esztert és Benedeket, de közben szólt S. Marci füléről, úgyhogy inkább nem vittünk nekik fülbacit.

Vagy másfél órát tologattam Sárát a Ludovika téren, hátha elalszik, persze nem... végigröhögte a második vizsgálatot, a hazautat, az itthoni evést... szunyált kb. 40 percet, és megint ébren van...

Lelet jövő héten, megy egyenesen a gasztrós orvos számítógépére, nála kell majd érdeklődnünk.

Ja, és háromnapi telefonálás után sikerült utolérnem a fülészt is, az alváslaboros mérések szerint Sára középsúlyosan apnoézik - bármit jelentsen is ez -, úgyhogy tuti neki a műtét után az intenzív osztályos elhelyezés, viszont a doktornő szerint is komoly esély van rá, hogy nem kell majd itthonra C-pap. Ámen.

Ez a hét elég melós. Tegnap Timinél voltunk, Sára már az előszobában nyafogni kezdett, úgy látszik, megismeri a helyet...

Ma két hét kihagyás után Pető, szerintem nagyon jól sikerült, ügyeskedett a lány szépen, jó kedve is volt, úgyhogy a gyöngyöző kacaját is bemutatta Krisztinek. :-) Még én is meg lettem dícsérve, hogy milyen szakszerű konduktor-segéd vagyok. :-D

Holnap izotópos röntgen, ha rögtön kapunk leletet, akkor átfutunk a II-esre a gasztrós doktornőhöz értékelésre.

Elviekben csütörtökön megint Timi, pénteken Vakoda. És csak remélni tudom, hogy Marci köhécselése nem fajul el...

Ja, igen, Marci... olvas. Kész vagyok tőle. Valamelyik este csokit kunyizott apjától, behozta, azt mondja: "Anya, ez a csoki BOUNTI"?? És nem azért mert ismeri, ez a márka nálunk nem nagyon fordul elő, mert én utálom... és tudta, hogy az Y-t i-nek kell mondani... szóval lehidaltam tőle, úgy, mint a múltkor, amikor az arckrémem márkáját olvasta le... Tegnap választási plakátot olvasott, azt mondja: "BUSZ BALÁZS". Hát majdnem. :-)

Mostanában nem túl sok ilyenre futja tőlem, főzni is max. hétvégén szoktam, leginkább a gyorsan-valami-egyszerűt kajákat. Vagy rendelünk. Vagy anyu küld/hoz valamit. :-)

Viszonylag új az étlapunkon ez a tepsis-rakott mineknevezzelek, szeretjük, kicsit macerás.

Hozzávalók:

- kb. 70 deka pulykamell (csirke is jó lehet)

- 6-7 szem krumpli

- 1 csomag wok zöldség (nyáron pedig frissből fogom csinálni, nagyon várom!)

- 0,5 liter főzőtejszín

- 2 natúr joghurt

- füstölt sajt

- fokhagyma, mustár, tej, só, bors, szerecsendió, babérlevél.

A pulykamellet még tegnap kb. féltenyérnyi szeletekre vágtam, kicsit kiklopfoltam és fokhagymás-mustáros tejbe áztattam.

Ma a husit kevés olajon elősütöttem, ugyanebben a serpenyőben megpirítottam a wok zöldséget.

A krumplit vegetás-sós vízben, babérlevéllel, héjában megfőztem, aztán megpucoltam, felkarikáztam, kivajazott tepsi alját kiraktam vele, megsóztam.

A krumplira került a hús, arra a zöldség, utóbbit megborsoztam, az egészet nyakon öntöttem a tejszín-joghurt-szerecsendió keverékkel.

Alufóliával letakarva fél órát párolódott a sütőben, utána szórtam rá a füstölt sajtot, ezt már csak egy kicsit rápirítottam. És kész, nyamm. :-) Mivel nagy adag lett, holnapra is van ebédünk belőle. :-)

Sára legújabb megmászott lépcsője, hogy hátról oldalra fordul (úgy is, mint a hasrafordulás előszobája), mindkét irányban. Mostanában ez a kedvenc elfoglaltsága, nyúl is így játékokért, szóval örülünk (ráadásul Timi szerint nagyon jót is tesz neki, ha egy darabig oldalt fekszik, mert a sok hason-háton levéstől tisztára lapos a mellkasa-háta..., de most már kezd kupálódni). Valahogy így:

Ezt meg tegnap készítettem, simán csak aranyos, főbb szerepekben Sára, és a Lamaze-kenguru, amit karácsonyra kapott a húgomtól, azóta is töretlen a barátság. :-)

Videó.

(Aztán majd egyszer továbbképzem végre magam, hogy hogyan is kell ide beszúrni a videót, most nincs energiám ezzel is tökölni... mellesleg a kameráról való letöltést is én csináltam végül, kezdem megszokni, múlt héten lefolyót tisztítottam... ehh.)

Világ életemben műszaki antitalentum voltam, oké, hozzászoktam, de basszus az miért van, hogy ott vannak a videók a kamera HDD-jén, látom, mert le tudom játszani, de csak addig, amíg nem csatlakoztatom a géphez... amint összedugdosom az USB kábellel, abban a pillanatban megkukul. Francba. Utál engem ez a vacak. Úgyhogy meg kell várnom, amíg S. megszakérti, minden bizonnyal már csak holnap, mert ma estére meghívta az unokaöccsét vendégségbe, mindjárt itt lesznek. Pedig van új Sári-videóm. :-)

Nem gondoltam, hogy idén is bonyodalmak lesznek, a tesómék hoztak ugyanis egy komplett Pókember (1.0) jelmezt Marcinak, így a kérdés el is dőlt, én meg dörzsöltem a kezeimet.

Egész addig, míg ki nem derült, hogy az álarc bizony inkább hasonlít egy hóhér-csuklyához, sem az orra, sem a szája nincs kivágva, ráadásul mosásnál lepergett róla a szeme körüli fehér festék, tehát ronda is lett.

Sebaj, vettem arcfestéket, és kipingáltam a gyereket. Pókember 2.0:

Kéretik figyelembe venni, hogy életemben először (és lehet, hogy utoljára) fogtam arcfestésbe...

Gyermekem az egész művelet alatt izgett-mozgott-kukackodott, ahogy befejeztem, rohant is lemosni, mert "anyaaaa, ez viszkeeeet".

Már beletörődtem, hogy a szerda délutánomat álarc-vadászattal töltöm (Sárival, természetesen), amikor is Timi minden problémámat megoldotta azzal, hogy kölcsönadta a kisfia álarcát.

Így lett Marciból ma reggel Pókember 3.0:

Pontosan 3 héttel ezelőtt kezdtem adni Sárának az Infatrinit, ezzel párhuzamosan újra mindenbe belekerült a Fantomalt, és kap Sinlacot, meg Nestlé folyékony tejpépet is (persze gyümölcsöt és főzeléket is, talán arányaiban kicsit kevesebbet).

Akkor 6940 gr volt. Az első hét végén eléggé elkeseredtem, mert összesen 40 grammot hízott csak. Ma 7300 grammnak mértem. Szerintem ez remek. Ráadásul az emésztésének is jót tesz, azóta minden nap van termés, nem kell már megküzdenie a szorulással...

Hozzáteszem, marha drága ez a tápszer, 24 * 100 ml kicsivel több, mint 9000 forint. Durva. :-( Még van abból, amit a gasztrós doktornő írt fel, de meg fogom kérdezni, hogy erre nincs-e valami támogatás véletlenül.