Akkor mostantól a blog itt folytatódik: http://sudve.blogspot.com/

Szeretettel várok mindenkit! :-)

Mivel hónapok óta nem sikerül kitalálni, hogy egy csomóan miért nem tudtok kommentelni, valószínűleg elköltözöm. Az új hely, ha beválik, ez lesz. Légyszi, próbáljátok ki, szóljatok hozzám. Köszönöm!! :-)

Kitehetnénk a kórház táblát lassan. Mindenkit elért az őszi taknyos-köhögős ebola. A fiúk persze elmentek iskolába / dolgozni, de Sára tornáit lemondtam. Ha nem gyógyul meg, akkor ugranak a jövő heti terveink (és egy raklapnyi pénzünk), úgyhogy az összes praktikát bevetem, inhalálás, párologtatás, gyógytea, c-vitamin, calcium, kutyafüle. Magamnak is, mert hát miért is maradnék ki a jóból...

Sára beetetett, a múlt hét végén végigaludt három éjszakát ébredés nélkül. Most meg második napja nem hajlandó nappal semmit pihenni, tegnap este is másfél órás cirkusz után aludt el és számtalanszor ébredt éjjel. Faszkivan.

Pisze-pisze:

Simó:

"Anyaaaa, letépi a füleeeem!!!":

Sára ül (egyedül, hosszú tízmásodpercekig. Aztán hintázni kezd...)

A suliban aki egész héten jól viselkedik és tanulásban is szuper, pillangót kap. Ha sokaknak van pillangója, sorsolást rendeznek, és a nyertes hazaviheti a vándormacit.

Marcinak eddig nem sok esélye volt a pillangóra, tekintve, hogy magatartásilag erősen hümm-hümm, sikerült már a lila pontot is hazahoznia (ez azt jelenti, hogy öt felhő takarta el a hétfőn még mosolygós napocskát... igen, igen, győzze felfogni az ember...).

Ezen a héten viszont iszonyatosan melózott. Már hétfőn annyira jól viselkedett, hogy kedd reggelre megkapta a pillangót. És meg is tartotta. Egészen máig.

A mai tornaórájuk abból állt, hogy körbesétálták az iskolát (át sem öltöztek, az ünnepség miatt). És állítólag bohóckodott az egyik kislánnyal. Egynél többször kellett rájuk szólni, így tehát a tornatanár levetette a pillangót.

Nem tudom, mi lehetett az a borzasztó nagy vétség, ami miatt mindenképpen rájuk kellett szólni, a gyerek szerint nem léptek ki a sorból, nem rohantak előre, nem maradtak hátra, nem voltak veszélyesek.

De mindenképpen elgondolkodtató, hogy mi lett volna pedagógiailag helyes, egy ilyen hibáért megfosztani az egész héten keményen dolgozó gyereket a dicsőségtől, vagy elnézni neki, hogy nem vigyázzban sétál, és megjutalmazni.

Remélem, hétfőn ott lesz a tornatanár a fogadó órán, mindenképpen szeretnék vele beszélni, mert jópár felhőt is neki köszönhetett már Marci. Most csak azért nem, mert az eddigi tesiórákat a judoedző tartotta nekik a héten.

Az eheti szuper eredményeket annak köszönhette, hogy a tanítónénik előre ültették őt a tanári asztal közelébe, ettől nyilván úgy érezhette, hogy extra figyelmet kap. Plusz adtak neki egy csomó szorgalmi feladatot, ha hamarabb készen volt, mint a többiek. Most már csak azt kéne kitalálni, hogy a tesiórán mit lehetne tenni...

Az én bolygómon elvileg az iskolai teljesítményért nem jár ajándék. Mi legalábbis sosem kaptunk, nálunk a jó eredmény elvárás volt. Aztán lett nekem Marci.

És a magam részéről úgy döntöttem, hogy odaadom neki az extra ajándékot, amit a pillangóért gondoltam. Mert ennek a gyereknek a legnehezebb dolog jól viselkedni, neki ugyanúgy kell ezért dolgozni, mint a diszlexiásnak az olvasásért vagy a diszgráfiásnak az írásért. És ő nagyon igyekezett, úgyhogy szerintem megérdemelte a jutalmat.

Tök jó, hogy nem hamarabb kezdett esni az eső.

Napi sok kávén élek. Stop. Robotpilótára kapcsoltam. Stop. Vágom a centit. Stop. Három és fél nap. Stop.

Ezúttal a támogató szolgálatokért.

http://www.peticiok.com/peticio_a_tamogato_szolgalatokert

Kicsit sok(k) volt az utóbbi négy nap, úgy, hogy Marcit csütörtökön és pénteken is elhoztam tanítás után, nem maradt a napköziben...

Csütörtökön leckeírás után játszótér, szerencsére pénteken nem kellett rohanni a házival. Úgyhogy tegnap délelőtt írta meg, még jó, hogy nem kapnak sokat (négy sor volt írásból, hullámvonal meg libikóka-vonal, pici olvasás).

Aztán a délutánt Panniéknál töltöttük, a gyerekeim megmutatták, milyen velük az élet, amikor viselkednek. :-) Köszönjük a meghívást. Marci ma is emlegette, hogy "anya, olyan jó volt tegnap, hogy mentünk Balázsékhoz!!" :-)

Ma meg a szüleimnél voltunk, de valahogy mindenki fáradt volt, úgyhogy elég hamar hazajöttünk.

Holnap meg indul a mókuskerék. :-S

Sára ma életében először járt ortopéd orvosnál.

Már több esetben is szerváltam neki időpontot, konkrétan háromszor, tavaly, de mindig az OITI-ban végeztük. :-( Idén meg nem adtam őt orvoskézre, ha nem volt nagyon muszáj.

Most, hogy új szomatósunk van, ismét felvetődött, hogy hogy is állunk csípőtéren, és mi legyen a segédeszközökkel, cipőkkel, hát bejelentkeztem.

Rettegtem attól, hogyan fogja Sára fogadni a "macerát", egyrészt tényleg rég látta őt orvos, másrészt benyelte a mostani hurutos vackot, köhög, öklendezik...

De végül is jól sült el a dolog. Szabó dr. valahogy elérte, hogy Sára végigröhögje az egész vizsgálatot, sokkal inkább játéknak fogta fel, mint orvosi vizitnek. :-)

Az eredmény pedig az, hogy semmilyen ortopédiai teendő nincs, segédeszközt egyelőre nem kap Sára, cipőnek pedig elég a szupinált konfekciócipő - a tornákon az állításhoz, egyedi gyógycipőre nincs szüksége most. A megnyugtatás kedvéért csináltassunk egy csípőröntgent és vigyázzunk, nehogy a lazaság miatt kiugorjon a combfej. És tornázzon sokat a gyerek. Örülünk.

Cserébe Sára végigüvöltötte nekem a hazautat a Lágymányosi hídtól. Ez a rakparton különösen praktikus... most sem tudom, mi volt a problémája, minden esetre ahogy leparkoltam a ház előtt, elmúlt... :-O

Azon drukkolok, hogy ne durvuljon el a betegsége, a mai és a holnapi tornát visszamondtam, párologtatunk és remélem, hogy ennyiben marad.

Szoktam mondani, hogy eddig megúsztuk a sulit, nem hívtak raportra, mint az oviban a második napon. Eddig.

Ma azt találtam az üzenőben, hogy hívjam fel Marci osztályfőnökét, mert feltétlenül beszélni akar velem a gyerekről. Hurrá.

És hát igen. A mai nap különösen gáz volt, már reggel fél 8-kor kötekedett mindenkivel, semmi nem volt jó, morcoskodott, rosszalkodott. És általában is, minden eszközzel figyelemfelkelt, közben pedig fárasztja a sok új szabály, meg a sok gyerek.

Hogy nem lehetne-e, hogy a judo nélküli napokon ne maradjon a napköziben. Vagy legalább heti egyszer. Merthogy a gyerek tudja, hogy anya meg a kistesó otthon van (itt azért elmeséltem, hogy miért is vagyok én itthon egy 3+ éves gyerekkel...).

A mai alakítását elnézik neki S. tegnapi elutazása miatt, mert ez tényleg kirívó volt.

Abban maradtunk, hogy péntekenként elhozom ebéd után (hétfő-szerda judo 4-kor, kedd sakk, ebéd után, csütörtökön kötelező sportkör, ebéd után, mire annak vége, az fixen alvásidő Sárának), olyankor nem kell azonnal leckét írni másnapra.

Hogy még virágosabb kedvem legyen, Sára este 9-kor behányt az ágyába. :-O Öltöztetés, ágyhúzás, új vacsora...

Eddig ez a mai nap legjobb eseménye. Az éjszakánk egy fostalicska volt, Sára majdnem másfél órát túráztatott, nagyon nehezen aludtam vissza utána, és hatkor végképp ébresztő. Ennek megfelelően Timinél is ment a hiszti, meg a sztrájk...persze most cseszik aludni.

Úgy terveztem, hogy ha hazajövünk, rácsörgök a gondnokra, mit tud a fűtésről, de szerencsére megelőztek, már hallottam, hogy bugyborékolnak a radiátorok. :-) Legalább fázni nem fogunk. :-)

Van az a perspektíva, ahonnan egy 1200 km-es autóút és egy kéthetes - valószínűleg feszített tempójú - munka is vonzónak tűnik.

A nap mélypontja valószínűleg reggel 8-kor volt, amikor Marci sírva kapaszkodott az apja nyakába, miszerint "Apa, ne utazz el." Dehát muszáj.

Tehát S. reggel elindult, vitte a téli holmijait is, ki tudja, milyen idő lesz ott északabbra két hétig. És persze nem öröm a hosszú autózás, és nyilván dolgozni megy, de akkor is várja őt egy szállodai szoba, ahol két hosszú hétig végigalhatja az éjszakát (!), ahol egyedül lehet, ha akar. De ha akar, lemegy a bárba, vagy a tekepályára és megiszik egy sört a kollégákkal.

Momentán állatira irigylem, legjobban az alvásért. Mert Sára megint nemalvós üzemmódban nyomja, tegnap hajnali ötkor keltett minket, éjjel pedig ezerszer kellett átmenni hozzá, fene se tudja, miért.

A hangulatuk sem az igazi, sz@r idő van, lemenni nem lehet, tehát Marciban túlteng az energia, és szomorkodik S. miatt. Sára meg álmos, extrán megviseli a front (pénteken a délelőttöt végigsírta), tehát nyűgös.

Úgyhogy el is érkeztünk a következő mélyponthoz, amikor fél 12-kor megpróbáltam telefonon beszélni anyuval kettő percet. Nem sikerült. :-O

Hosszú két hetünk lesz.

Tegnap a játszótéren összefutottunk Marci egyik osztálytársával a játszótéren (egyedül jött, ezen azért egy kicsit fennakadtam, de lehet, én vagyok túl aggódós). Megkérdezte, hogy hívják Marci kistesóját. Majd azt, hogy "és ő beteg???"

Marci egyből rávágta, hogy "nem", és látszott is rajta, hogy nem érti, miről beszél a kislány. Aztán elment tovább hajkurászni a peonzáját. A kislány ottmarad velem, és láttam rajta, hogy nagyon feszíti a téma. Megkérdeztem, hogy miből gondolja, hogy Sára beteg? Azt mondja: "látszik a fején, az arcán. Tudod, van a házunkban egy kisfiú, és ő teljesen beteg, neki ilyen a feje..." (Tudom, kiről beszél, egy súlyosan értelmi sérült kissrác, róla írtam a múltkor, hogy rájuk szoktak szólni az utcai kiabálás miatt.)

Azt mondtam neki, hogy "igazad van, de mi nem szoktuk azt mondani, hogy beteg, hanem hogy lassabban tanulja meg a dolgokat, meg kisebb, mint a többiek".

El kellett jönnünk (időre mentünk Marcit megnyíratni), de szerintem azt is megkérdezte volna, hogy de Marci miért nem tudja, hogy a tesója beteg.

Tényleg, mit kellene neki mondanunk? Nálunk a beteg szó akkor merül fel, ha valaki köhög, taknyos, lázas, vagy tavaly a sok kórháznál elmeséltük, hogy elromlott Sára fejében a "szelep" = shunt. Szoktunk arról beszélni, hogy lehetséges, hogy Sára soha nem fog járni vagy beszélni és hogy ez mind azért van, mert olyan picinek született. De kell-e ennél többet ragozni a dolgot, elbír-e ezzel egy hétéves, vagy hagyjuk menni a dolgokat a maguk útján?

Kitöltöttük. "Érdekes" a fogyatékosságokra vonatkozó rész.

Ugyanis "csak" háromféle tartós betegséget / fogyatékosságot lehet megjelölni. Ugyanígy "csak" három olyan dolgot, amiben akadályozza az illetőt a betegsége / fogyatékossága. Holott.

Update. Megbeszéltem múlt héten a számláló nénivel, hogy ma 11-re jön. Aztán végül mégis inkább neten töltöttünk tegnap este, mint az e-ügyintézés elkötelezett hívei. A néni persze sehol...

Marcinak igazán nem lehet oka panaszra, a szombat délutánt a skanzenban töltötte apjával, tegnap meg velem volt az Állatkertben. Ahol építkezések zajlanak, úgyhogy egy csomó lezárt terület van, jó lesz, ha elkészül majd. És jó lett volna megnyerni a tombola főnyereményt is (két éjszaka a Hiltonban), de sajnos... :-(

Ma pedig indul a suliban a judo. Heti kettő, a napközis tanulási idő felénél kezdődik, hurrá, de egyelőre szerencsére soha nincs rettenetes mennyiségű leckéjük.

Azért az nekem nem teljesen világos, hogy alapjáraton miért egy darab személyi kérdőívet és egy darab lakásívet dobnak be a postaládába??? Épp belefutottam a számlálóbiztosba, ahogy pakolta a borítékokat befelé. Mondom, hahó, nekünk több személyi izé kéne, ha már. De nincs nála, majd hívjam őt fel, meg egyébként is, majd jön felmérni, hogy hová mennyi kell, és majd akkor ő segít kitölteni... ööö. Ennek mi értelme??

És ha neten küldöm be, akkor ő nem kap lóvét utánunk, ezért nézett csúnyán vajon?

Meg hogy nem kötelező a fogyatékosságra vonatkozó kérdésre válaszolni. Oké, értem, szenzitív adat. De vajon tudja-e bárki, hogy valójában hány fogyatékkal élő ember van ma Magyarországon. És vajon érdekel-e ez bárkit is az aktuális odafent? :-S

Úgy látszik, S-sel meg bepótoltatják, amit az utóbbi években kihagyott... az igazság az, hogy már Marci születése óta igyekeztek minél kevésbé kivonni őt az itthoni forgalomból, nem volt rettentően sok huzamos távollét (hirtelen a két hét Németo., meg az egy hét Anglia jut eszembe, és a vidéki egy-egy napok). Sára óta meg aztán főleg.

Idén tavasszal aztán kezdtünk a kecskeméti szívással, most Algyő van műsoron (szerencsére nem ottalvós a buli), ma meg azzal jött haza, hogy októberben megy két hétre Brémába. Örülök-e?? :-S Igen, tudom, hogy már annak is örülni kell, hogy egyáltalán van állása, annak meg különösen, hogy tényleg nagyon toleránsak a zűrjeinkkel kapcsolatban, de akkor is, nyiff-nyaff.

Sárival pedig voltunk újra Csalogányozni, hála Erika leleményességének, a tornaterem melletti kis tornaszobában, összehasonlíthatatlanul jobban sikerült, mint múlt héten. :-) Semmi sírás, viszonylag kevés sztrájk, főként a nagymozgásoknál, ügyeskedés a finommotorikában és látásfigyelemben. Úgy örülnék, ha csütörtökönként is lenne szeparé, sokkal hatékonyabbak lennének az órák, és főleg nem gyomorgörcsös sírósak.

A magam részéről már azt is sikernek értékelem, hogy még nem voltunk raporton a suliban. Mert az oviban már a második napon...

Az iskolában nagy botrány mostanáig nem tört ki, ám a baljós jelek gyülekeznek. Múlt héten 3 felhőt kapott Marci (hétfőn mindenki mosolygós napocskával indul, rosszalkodás esetén ezt felhők takarják el), ez kék magatartáspontot ért. Erre a hétre sikerült neki négyet gyűjteni, ami nem tudom, milyen pont lesz, majd holnap beírják. És hát persze mindig más a hibás, mert a G., meg a B., áááá, a Marci soseeee... Na ja.

És hát az írás, vagyis amit annak neveznek egyelőre. Álló egyenes, fekvő egyenes, egyenlőségjel, relációs jelek, csésze-, és kapuvonal, ferde egyenesek. Randa, randa, randa. Elkapkodott, maszatos, sosem vonaltól-vonalig ér.

A szülőin direkt mondták, hogy nem lesz mindenkinek gyöngybetűje, fogadjuk el. És ne gyakoroltassuk őket világba, mert nem hatékony. Így hát egyelőre csak papolok, hogy "lassan, ne kapkodj, vonaltól vonalig húzd, nem gyorsasági verseny, hanem szépségverseny" és hasonló hülye szövegek.

Matekból a több-kevesebb, nagyobb-kisebb, irányok a téma, ezzel nincs gond.

Október végén lesz fogadó óra, kíváncsi leszek, hogyan értékelik majd a tanítónénik a gyereket. Ja, mert addig ugye nem nagyon van lehetőség velük beszélni, mert nem mehetünk fel az osztályba reggel és délután sem. Telefonon nyilván lehetne érdeklődni, de nem érzek akkora vészt, hogy most telefonálgatni kezdjek. Csak nehogy meglepődjek.

Ami aggaszt, hogy simán beírt magának Marci egy piros-, és egy arany pontot az olvasókönyvbe. És profin csinálta, az aláírás mellé (a leckéjüket le szokták láttamozni), simán benyaltam. Azzal bukott le, hogy pár nap múlva ki volt radírozva... ezzel kapcsolatban néhányszor elmondtuk neki, hogy a hazugságért, csalásért sokkal jobban haragszunk, mint bármilyen rossz pontért, pláne, ha épp semmilyen pontot nem hozott volna. És hogy nem kötelező naponta halomszám hozni a pirosakat, bár örülünk, ha hoz. Remélem, hatásos lesz.

Oktatási témában pedig itt egy jó cikk, annyira érdemes lenne megfontolni végre, és nemcsak pofázni róla...