Sára tök jól van. Éjjel gyakorlatilag egyáltalán nem köhögött, az orrát sem kell ötpercenként kiszívni, hője normális. Viszont fogzik. Úgyhogy lemondtam a gyerekorvost. És marhára sajnálom, hogy tegnap a Petőt is lemondtam, simán mehettünk volna.
Marci hasonlóképpen, mintha a szombati köhögés nem is létezett volna, hogy nála mi lehetett, azt nem tudom. Ő nem fogzik. :-)
Este szülői lesz az oviban...
Két helyről is megkaptam a 
díjat, Lilitől és Esztertől, mindkettejüknek köszönöm szépen. :-).
A szabályok szerint:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki nekem küldte
2. A logót ki kell tennem a blogomba
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam
4. Írni kell magamról hét dolgot
5. Tovább kell adnom hét másik bloggernek
6. Be kell linkelnem őket is
7. Kommentelnem kell náluk, értesítve őket a díjról.
A hét dolog magamról, közte azok is, amik miatt zavarban vagyok:
1./ A legkevésbé sem vagyok kreatív, és ez tudományosan is igazolt tény. :-) Sosem voltam jó a készségtárgyakból, nem rajzolok, nem írok, nem zenélek, egyszerűen nincs hozzá fantáziám.
2./ Kaptam már ilyenféle díjat, de nem publikáltam itt, lehet, meg sem köszöntem, mert éppen antiszociális hangulatban voltam, utólag is sajnálom.
3./ Elég sok zárt blogot olvasok, nem tudom, a tulajdonosaik örülnének-e, ha a linkjük itt lenne, illetve van-e értelme belinkelni ezeket a blogokat, hiszen oda - nem véletlenül - nem juthat be bárki csak úgy...
4./ Imádok olvasni, legfőképpen könnyű irodalmat, menthetetlenül vonzódom a romantikus regényekhez. :-)
5./ 36 éves létemre fogalmam sincs, mi a hivatásom.
6./ Rettenetesen kényelmes, mondhatni lusta dög vagyok, hiszem, hogy a gyerekeimet azért kaptam ilyennek, hogy rájöjjek, nem lehet egy életet tunyaságban leélni.
7./ Őszülök.
Akiknek tovább adom a díjat, azért kapják, mert szeretem őket, mert tanulok tőlük, mert tisztelem őket. Tehát: Lucia, Merci, Panni, MásikSáráék, TündérPannáék, TMZ és a Manócsomag-blog.
Hát ez (is) a nagy különbség a gyerekeim között. Szombat este még Marci köhögését hallgattuk aggódva, aztán a tegnap este-éjszaka-ma reggel köhögés-mentesen telt, a gyerek duzzadó energiákkal ébredt, úgyhogy elment oviba. A tornáját lemondtam, amiatt nyafogott... :-)
Sára viszont nincs valami jól, egész éjjel megállás nélkül köhögött, dől az orrából a vizes váladék és reggel már 37-tel ébredt. Én remélem, hogy a növekvő fogak csinálják ezt az egészet, a gyerekorvos holnap nézi meg. A holnapi Petős foglalkozást lemondtam, minden további program függőben.
Milyen szép lett volna, ha azt mondják, nesze, itt van 48, na jó, ne legyünk telhetetlenek, 24 óra, menj, kezdj vele, amit akarsz. De nem. Sőt. Cserepes virág, pedig tudják, hogy nem szeretem, mármint szeretem, de nem bírok még valamiről gondoskodni, max. két hétig maradnak életben.
Südve vagyok, 36 éves, és mocsok fáradt. Bocs.
Sára bebizonyította, hogy immár nem tűr el mindent buddha-nyugalommal.
9-kor ugyan elaludt a ráaggatott madzagokkal együtt, de fél óra múlva felébredt, és onnantól 1-ig egyáltalán semmit nem aludt. Nézte a pulzoxi piros fényét, majd leszerelte az ujjáról... iszonyatos erővel szopizta az ujját és dumált. 1-kor végre sikerült elaltatnom - ölben, basszus, elég rég csináltunk ilyet... - ez eltartott 3-ig, akkor jött a hiszti. Valamivel négy előtt sikerült megint elaltatni, rajtam, fél hatkor felsírt a szomszédban a kisbaba, nyilván erre Sárának is muszáj volt felkelnie, ő is bőgött, úgyhogy az asszisztens megkegyelmezett neki és leszerelte.
Rendkívüli módon fogok örülni, ha összejött az értékeléshez szükséges alvásidő. Mert ha nem, és vissza kell menni, valószínűleg harakirit követek el, én ugyanis nulla percet aludtam. :-(
Fél hét előtt már el is indultunk haza, annyit mondott az asszisztens, hogy jól látszanak az apnoék, de emellett meglepően jó a szaturáció (azért én láttam 60% körüli értéket is az éjjel). Eredményt telefonon mondanak, nagyjából egy hét múlva.
Hazafelé igen-igen kellett koncentrálnom a vezetésre, még sötét is volt, baromi álmos is vagyok, szerencsére még nem volt vészes a forgalom, hét körül itthon landoltunk. Még jó, hogy a mai Vakodát gondosan előre lemondtam, sok hasznunkat nem venné Bogi, azt biztos.
Sárának ma egy csomó újdonsággal kell szembesülnie.
Például azzal, hogy a nagylányok etetőszékben esznek, kanállal (joghurtot):
Ezúton is köszönjük Rékának a színes, szagos, hét nyelven beszélő etetőszéket, ha kérném, tán meg is etetné a gyereket. :-)
Új dévényes terapeutánk is van, Timinek hívják, ma volt az első kezelés. Mivel Katánál karácsony előtt voltunk utoljára, túl hosszú idő maradt ki, ennek megfelelően Sára végigpróbálta az egész repertoárját (sírás, öklendezés, bukás), csak hogy ne kelljen neki semmit csinálni... hát nem jött be, úgyhogy egy idő után már hajlandó volt a feszítésen és a nyüszítésen kívül bemutatni azt is, hogy mit tud. Heti kétszer fogunk járni, egyelőre szerda-csütörtökön, aztán ez még változhat (főleg, ha visszamegyünk a petős csoportba...).
És bár Sára még nem tudja, de büszke tulajdonosa lett ma egy Concord Ultimax ülésnek. Egy jó darabig ugyan nem sok változás lesz, ugyanúgy menetiránynak háttal fog utazni a kisasszony, de talán picit kényelmesebben, mint a hordozóban.
ORTT határozat a sokat vitatott, koraszülöttekről szóló riportról. Köszönjük netszkvid kitartását!
Nem tudom, milyen kevéssé ön-, és közveszélyes módját találjam meg a bennem dúló harag levezetésének... talán ha falhoz vagdoshatnék egy 12 személyes étkészletet, vagy ajtókat vágnék be, hogy törjön az üveg, vagy valami... legalább volna itthon egy boxzsák... (tervezünk Marcinak beszerezni ilyet, lehet, még nekem is jó lesz...)
Szóval voltunk a Heim Pálban. Alvásvizsgálat holnap este (király!). Péntek reggel jöhetünk is haza, az eredményekkel fel fognak hívni.
Fül-, és torokkukkantás, ct lelet megnézése, gyerek szuszogásának meghallgatása után: "anyuka, azokat az orrmandulákat onnan mindenképpen ki kell venni!!" ... Úgyhogy egyből műtéti előjegyzést is kaptunk, sajnos csak március közepére, azzal a kitétellel, hogy ha valaki megbetegszik és emiatt nem műthető, akkor behívnak minket. A műtét egy endoszkópos vizsgálattal fog kezdődni, ami arra irányul, hogy Sára garatizmainak állapotát felmérjék, ugyanis lehet, hogy a hipotónia azokra is kiterjed, úgyhogy a műtéttől függetlenül elképzelhető, hogy egy ideig C-pap-pal fog aludni (doktornő szerint akkorák az orrmandulák, hogy ebben a szituban még a C-pap sem tudná átnyomni a levegőt rendesen.)
Na, ki akar mondani valamit? :-O
Hívtam anyámat, gondoltam, beszámolok róla, hogy mit végeztünk, aztán mesélem neki, hogy mit mondtak Marciról tegnap, hogy csoportos foglalkozásokra van szüksége. Erre ő: "meg egy ép családra"... ezen a ponton elköszöntem és letettem a telefont. Mert ezt minden egyes kibaszott alkalommal megjegyzi...
Épp ő... aki hónapokra rábízott engem ötévesen a nagyszüleimre, mert a bátyám kórházban volt egy nagyon súlyos baleset miatt, plusz épült a házunk... nem, nem hibáztatom őket, hazavittek, amikor lehetett, de akkor is... amúgy meg, majd ha alkoholisták leszünk, vagy drogosok, ha verjük a gyerekeket vagy elválunk, na akkor lehet azt mondani, hogy nem vagyunk ép család... nem vagyunk tökéletesek, biztos lehetne sok mindent sokkal jobban csinálni, de ettől még nem lettünk működésképtelenek. Ő meg úgy csinál, mintha Marcival Sára előtt nem lettek volna problémák (voltak), mintha az egészről a Sára körüli gondok tehetnének, meg mi, hogy nem tudjuk jobban megoldani a helyzetet. Kurva dühös vagyok. És tudom, hogy nem fogja érteni, hogy mi bajom van.
Ma egyszerre élek a múltban, a jelenben és a jövőben.
Tíz éve ezen a napon halt meg az anyai nagymamám, a nagyszülők közül utolsóként. Akkori állapotában megváltás volt (hónapok óta szellemi és fizikai magatehetetlenség), most nagyon hiányzik. Mind hiányoznak.
A gyerekek kapcsán pedig erősen jövőcentrikus volt a nap...
A nevelési tanácsadóban ma "értékelték" a féléves csoportos foglalkozásokat. Sok újdonságot nem mondtak: Marci nagyon okos, nagyon ügyes, nagyon aranyos, de nagyon nagy problémái vannak a társas kapcsolatokkal, a kívülről jövő szabályok elfogadásával, a késleltetéssel, kivárással, a konfliktuskezeléssel. De felejtsem el a magatartászavart, az SNI-t, meg a spéci iskolát, egyáltalán, hogy is merült fel bennem ilyesmi??? Eredmény: márciustól újra indul a csoport, a mostaniból egy kisfiú szintén megy, rajtuk kívül lesznek újak is, Marci problémáit pedig csak így lehet kezelni, úgyhogy járni fog.
Sáráról is beszéltem a konduktorunkkal, szerinte nem valószínű, hogy a gyerek 3 éves korára eléri a Pető-ovihoz szükséges szintet, nem is annyira mozgásban (önálló ülés a követelmény), mint értelmileg... durrr. Azért ez padló. Persze neki is van addig másfél éve, akármi is történhet.
A jelenben meg rendezem az orvosi papírokat, holnap Heim Pál.
Van itt ez a duma a bejelentkezésnél, hogy haloscan-es vagyok-e, és hogy exportáljam a kommenteket, mi van?? Honnan tudjam, hogy haloscan-es vagyok-e?? És ha igen, hogy kell exportálni a kommenteket, de főleg miért is???
A lányom rájött, hogy rosszalkodni jó. És akkor már rosszalkodik. Kiberregi a kaját, és közben teli szájjal vigyorog. Elrántja a fejét orrszíváskor, és közben kacarászik. Ha rászólok és kiveszem a fél öklét a szájából, elfordul és röhög... :-)
Közben pedig nagy biztonsággal kijelenthető, hogy melóval ugyan, de a hasáról a hátára mindkét irányban meg tud fordulni. És pacsit ad, ha kérem. :-)
A mérgelődés mellett azért tesszük a napi dolgainkat, tegnap pl. Petőben voltunk. Sára megint meg lett dícsérve, kaptunk újabb feladatokat (tükör előtt szájnyitás-csukás, nyelvnyújtogatás). Tavasszal, ha vége a vírusos időszaknak, visszamegyünk a csoportba, még az is lehet, hogy egy szinttel "feljebb" lépünk. Bár Sára állapota még simán elbírná a kezdő csoportot, kora szerint már az "óvoda előkészítő"-be kéne járnia, ott több az ülő-, guggoló-, térdelő feladat, asztalnál való manipuláció, állás-, és járásgyakorlat. De ez még a jövő zenéje, majd akkor eldöntik a konduktorok, hogy mi legyen.
Tegnap felvettem a kapcsolatot a lehetséges új dévényes terapeutával (Katánk átmenetileg szünetelteti a praxisát), hozzá jövő csütörtökön megyünk először. Kicsit messzebb lesz, de ha nincs hó meg jég, át tudok menni a hegyen, és még mindig vállalható a távolság.
Ma el lettünk bocsájtva a fülészetről, a maradék szükséges orrszívást már itthon fogom csinálni, amikor a gasztróra megyünk kontrollra (kb. 2 hét), akkor kell benézni a fülészetre is.
Marcitól este megint megkaptam, hogy mindig csak Sárával törődöm... (épp azt igyekeztem megakadályozni, hogy a kisasszony kihányja a vacsoráját)... amellett, hogy tudom, neki az sem lenne elég, ha 0-24-ben vele foglalkoznék, azért elég szar érzés. :-(
A mai háromórás klinikai menet alatt gazdagabbak lettünk ezekkel:
- a gyerek füléből eltűnt a takony (hurrá!)
- a gyereknél valószínűleg kialakult az ALTE szindróma *
- savlekötő gyógyszer recept
- Infatrini speciális tápszer recept.
* Csecsemôkorialvási apnoe
A csecsemôkori alvási apnoe _ számos fajtája különböztethetô meg _ lényege a légzés kimaradása, vagy a légzômozgások ineffektivitása, a légáramlás megszűnése, illetve olyan egyéb tünetek (elsápadás, izomtónus változás, stb.) jelentkezése, melyek apnoe kísérôjelenségei lehetnek. A légzôközpont éretlensége, vagy sérülése, betegsége „centrális" apnoekkel járhat, de gyakori a légutak összeesése miatti obstruktív, illetve az elôbbiek kombinációja következtében fellépô kevert forma is. A légutak nyitva tartása aktív beidegzést, izomműködést és tónust feltételez. Ennek a bonyolult, finoman összehangolt tevékenységnek számos ponton lehetséges zavara.
E jelenségek gyakoriak újszülött- és csecsemôkorban, súlyos perinatális történések után, máskor infekciók következményeként, vagy a központi idegrendszer betegségei, anyagcserezavarok, valamint légúti, vagy kardiális rendellenességek esetében fordulhatnak elô.
E betegségcsoportokhoz sorolható az ALTE („apperent life-threatening events") is: ez a csecsemôkori _ bármely napszakban elôforduló _ alvási apnoe komplex formája, ahol a légzészavarhoz keringési és tudatzavar is társulhat. A hirtelen csecsemôhalál (SIDS) rizikótényezôként tartják számon.
A GOR (gastro-oesophagealis reflux), ALTE és apnoe közötti kapcsolatot hazai szerzôk is feldolgozták kitűnô munkáikban. A csecsemôknél gyakori, kisfokú, „fiziológiás" reflux-szal szemben az apnoeval kísért esetekben a poliszomnográfia elvégzése elengedhetetlen. A vegetatív tünetekkel és kóros következményekkel szövôdött gastrooesophagealis reflux-betegség kezelendô, megszűnésével az alvás alatti légzészavar is rendezôdik.
(Forrás)
Hozzáteszem, alvásvizsgálatot még mindig senki nem javasolt.
-------------------------------------------------------------------
Ezen a ponton egy kis időre abbahagytam az írást és elmentem lehiggadni (nem sikerült).
Tényleg meg kellett volna tenni már rég, amin tegnap éjjel is gondolkodtunk, egyszerűen bevinni valamelyik gyerekkórházba a gyereket éjszaka azzal, hogy apnoézik, tessék megvizsgálni. Hátha akkor komolyan vettek volna. Mert így hiába mondom az összes lehetséges orvosnak közel egy éve, hogy valami nagyon nem stimmel, egyszerűen meg sem hallották, hogy miről beszélek. Pedig Sára tele van rizikófaktorokkal (gyakorlatilag csak az van neki), az extrém korai születés, az extrém kicsi súly, a BPD, az agykárosodás, a reflux, mind-mind SIDS rizikófaktorok.
Igen, mindenkinek igaza van, aki azt mondja, hogy nekünk kellett volna utánajárni, természetesen a mi felelősségünk. De hogy van az, hogy "elvileg" egy ilyen gyereket utógondoznak, hogy jobban figyelnek rá, hogy segítenek a szülőknek? Egy nagy lószart, én azt mondom. Ha meg valami végzetes történik, akkor mindenki sajnálkozva széttárja a kezét, és közli, hogy "benne volt a pakliban"??? Addig viszont úgy viselkednek az orvosok, mintha neki már eleve mindegy lenne... mit neki magas vérnyomás, szívbetegség, oxigénhiány, a sok takony miatt a halláskárosodás, ugyan már, hát nem mindegy? Kétségbeejtő. :-(
Mivel tegnap is, és ma is megjelent a mérlegen a bűvös szám, le merem írni, Sára súlya elérte a hét kilót. Ennek örömére az utolsó adag kaját annak rendje és módja szerint ki is hányta, az ismétlésből összesen 30 ml-t sikerült elfogyasztania, utána bealudt. Mostanában ez a módi, hogy délben max. másfél órát alszik, persze ez kevés, de még egyszer már nem alszik el, vagy csak ritkán, estére hulla, rendszerint az utolsó evés már félálomban megy. Nem tetszik egy cseppet sem.
Holnap megint fülészet. Hetedik napja szedi a Cefzilt, de sok javulást nem látok rajta, ugyanúgy trutyis az orra, talán kevesebbet köhög (bár pont az esti balesetet egy köhögés okozta), aztán ennyi. A horkolása és a rossz levegővétele semmit sem változott, hajnali 3-tól megint milliószor voltunk ébren, hallgattuk, hogy éppen vesz-e levegőt, vagy mi van (na jó, a hat előtt megszólaló autóriasztó sem esett jól, sokára ért le a kocsi gazdája...). Úgyhogy hiába nem voltak itthon a fiúk péntek-szombaton, tegnap estére becsapódtak, Marci formában, én meg totál kész vagyok.
(Hazajövet a kulcsomat a fogasra, a kabátomat a kulcstartóra akasztottam. Ezt csak úgy mellékesen...)
A reggelt megint a klinikán kezdtük, fülészet. A főorvosnő továbbra is állítja, hogy az egész cirkuszért a reflux a hibás... úgyhogy gyorsan felmentünk a gasztróra. Szerencsére sikerült is elkapni a gasztrós doktornőt, a megbeszélés eredményeképpen február 24-re "nyertünk" egy izotópos nyelésvizsgálatot. Hozzátéve, hogy a reflux kezelésére a műtéten túl a gyógyszeres kezelés maradt, mást nem nagyon lehet vele kezdeni. Szóval megint egy hónap...
Először is, boldog szülinapot az anyukámnak, aki mától ingyen utazhat a bkv-n. :-D
Aztán boldog névnapot az Ágneseknek! :-)
Továbbá a mai nappal megkezdődött a 10. közös évünk S-sel.
A délelőtt viszonylag nyugisan telt, a rázós rész majd most jön, Sára úgy gondolta, hogy a délutáni alvás 12.30-tól 13.20-ig tart, és Marcinak is a délután a rosszabb időszaka. Messze még az este nagyon... :-(
Ha nem vigyázok a számra, Sára első szava az lesz, hogy baromarc. Esetleg köcsögfej. Naná, dugó volt befelé reggel, egy ritka béna pasi ment előttem, én meg az a fajta vagyok, aki nem villog, nem mutogat, csak mondja a magáét. Nem a másiknak, magamnak. :-) Az odafelé hatvan perces út hazafelé 30 perc volt...
Délutánra és holnapra megnyertem Marcit is, gyanús hangokat kezdett kiadni reggel, inkább kúrálgatom itthon. Jutalmul, ha nem betegszik le, péntek reggel elmennek apjával Nyíregyre, szombat estig...
"Horkol a gyerek
Gyermekkori Alvás függõ légzészavarok (horkolás, alvási apnoe szindróma) vizsgálata és kezelése.
Heim Pál Kórház Gégészet, Delej u. 13-15.
A telefon: 06-1-4599102
Nagyon gyakori probléma gyermekkorban a horkolás. Sokan nem tulajdonítanak neki nagy jelentõséget. Elõfordul, hogy annyira nem veszik komolyan a problémát a szülõk, hogy nem is említik az orvosnak, csak direkt rákérdezésre.
Ez természetesen nem a szülõ hibája, hiszen õ nem tudhatja, hogy milyen veszélyekkel járhat a gyermekkori horkolás. Sokan azt gondolják, hogy apa is horkol, ezért ez családi vonás.
Sok esetben valóban ártalmatlan a dolog, van olyan helyzet, azonban amikor a horkolás hátterében komoly betegség áll. Ez pedig az alvási apnoe betegség. Ebben az esetben a gyermek horkolásának oka az, hogy alvás alatt a légutakat valami elzárja, ezért nehezebben, súlyosabb esetben egyáltalán nem jut levegõ a tüdõbe, agyba, szívbe több másodpercen keresztül. Ilyenkor a gyermek küzd a levegõért, fokozottan dolgoznak a mellkasi-, hasi légzési segédizmok, majd egy nagy horkantással oldódik az elzáródás, és kezdõdik minden elölrõl. A gyerekek nem alszanak jól, hiszen egész éjjel dolgoznak, próbálnak levegõhöz jutni, amit gyakran a szülõk észre sem vesznek, hiszen mindez csak éjszaka történik, amikor mindenki alszik. Amit a szülõk láthatnak, az inkább a rossz éjszaka következménye, a nappalifáradtság, fejfájás, aluszékonyság., sok esetben figyelemzavar, hyperaktivitás, tanulási, beilleszkedési problémák.
Azt, hogy a horkolás jó indulatú, vagy mögötte alvászavar áll fenn, azt kivizsgálás nélkül nem tudjuk eldönteni, mivel a tünetek nagyon hasonlóak. Mindkét esetben hangos horkolás a vezetõ tünet, ezen kívül a betegség gyanúját felveti, ha a gyermeknek kihagy a légzése, szokatlan testhelyzetben alszik, bepisil éjszaka, illetve, ha az éjszakai tünetek mellett nappal álmos, fáradékony, vagy éppen ellenkezõleg, hyperaktív, figyelmetlen, és nagyon gyakran vannak felsõ légúti megbetegedései. HA a szülõ ehhez hasonló panaszokat észlel gyermekénél, mindenképpen orvoshoz kell fordulnia, mégpedig ha lehetõsége van rá, akkor alvásdiagnosztikában jártas szakember segítségét kell kikérnie.
A betegek kórházunkban részletes fizikális vizsgálat után éjszakai alvásvizsgálaton esnek át, amelynek során mérjük a vér oxigénszintjét, a mellkasi, hasi mozgást, a szívfrekvenciát, és a levegõ áramlását az orron keresztül. Ezzel a vizsgálattal objektíven meg tudjuk állapítani, hogy valóban vannak-egyermeknek légzéskimaradásai, ezeket elzáródás okozza, vagy centrális, agyi mûködészavar, valamit, hogy milyenmértékben esik le az oxigénszintje a betegeknek éjjel. Ha tisztáztuk a tünetek okait, és valóban fennáll a betegség, akkor meg kell keresnünk az elzáródás okát. Az esetek nagy részében ez az orr-és a torokmandula megnagyobbodása. Bár ezt az állapotot nem szokták nagyon súlyosnak tartani, mégis fel kell rá hívni a figyelmet,hogy kezelés nélkül bizony súlyos szövõdményhez vezethet! Ritkábban egyéb okai vannak az apnoéknek, mint azallergiás orrnyálkahártya duzzanat, nagy nyelv, gége rendellenességek stb. Mindezek a fül-orr-gégészeti vizsgálaton kiderülnek. Ha az okot tudjuk, akkor már könnyebb dolgunk van a kezelést illetõen. Az orr-és garatmandula eltávolítása megoldja a betegséget általában. A beavatkozás után 1 hónappal kontroll vizsgálatot végzünk, ahol vagy gyógyulttá nyilvánítjuk a betegeinket, vagy ha még fennáll a betegség, akkor keressük az okot. Sajnos elõfordul, szerencsére nagyon ritkán, hogy a betegség oka a felsõ légutak komplex elzáródása. Ilyen esetben, gyermekkorban is a légsín terápiát kell választanunk.
Végül szeretném még egyszer felhívni a figyelmet arra, hogy ha egy gyermek horkol, az nem fiziológiás állapot. Ez a betegség kezelés nélkül magas vérnyomáshoz, szív- és tüdõbetegséghez, valamint súlyos esetben felnõttkori hirtelen halálhoz is vezethet. Ezért tartom fontosnak a horkoló gyermekek kivizsgálását, és ha kell kezelését.
dr. Benedek Pálma
fül-orr-gégész, allergológusalvás medicinábanjártas szakember"
A napot hosszú kihagyás után a Petőben kezdtük, hát mit mondjak, Sára nem értékelte különösebben. Az első fél órában előadta a nagyhalált, a szegény álmos gyereket, akit nem hagynak pihenni, sőt, még macerálják is, borzalom. A műsor nem hatotta meg Krisztit sem, és engem sem, úgyhogy Sára is összekapta magát, és elkezdett szépen figyelni, meg dolgozni. Jó sok gyakorolni-valónk van itthonra, úgyhogy én sem fogom békén hagyni.
Aztán részt vettünk a nagy össznépi "hogyan szúrjunk ki minél jobban a többiekkel" c. társasjátékban, amit a köznyelv budapesti autózásnak nevez. Mert szerintem pl. az Alkotás úton beállni a parkoló autók mellé másodiknak - vészvillogóval - és ezzel feltartani a komplett külső sáv forgalmát, az kiszúrás, mi több, pofátlanság. És millió ilyen...
A klinikán viszonylag hamar végeztünk, öblítés, megint jókora adag trutyi távozott Sára orrából... elkészült a leletei egy része is, tökjó a vérképe, meg az Ig szintek is. A tenyésztésre még várni kell.
A délután további része remélhetőleg eseménymentes lesz. :-)
